Olvasni, hallani, hogy mennyire rossz ötlet ültetni a csecsemőket, és mitől kell óvakodni, de most megtudhatod, mi áll a korai ülés mögött, és hogyan tudsz neki segíteni már az első hónapoktól fogva.
A megfelelő felülés négykézláb helyzetből történik: a baba kiteszi a fenekét valamelyik oldalra, míg kezei a földön vannak, innen fokozatosan tolja fel magát ülő helyzetbe.
Az ülés újabb lehetőségeket nyit az értelmi fejlődés terén: már mindkét kezével tud játszani, akár több tárggyal is egyszerre. Egyre inkább a tárgyak jelentése, története fogja őt lekötni: megfigyeli a színüket, a formájukat, a hőmérsékletüket, a tapintatukat és ezer módon kipróbálja, mire lehet használni, hova lehet elrejteni, mibe lehet beletenni, és mekkora zajt lehet vele csapni más érdekes tárgyakhoz vagy a földhöz ütve.
Ha az orvos meg a védőnő ülteti
Héthónaposan, sőt sokan már korábban is képesek rövid ideig támasztás nélkül ülni, de vigyázat! Ez nem azt jelenti, hogy szabad vagy kell a gyereket ültetni. Az orvosok és más egészségügyi szakemberek megvizsgálják a gyermek ültethetőségét, de ez egyelőre csak tesztként szolgál. Ebben a helyzetben a gerinc anatómiai felépítésének köszönhetően a csigolyák egymás fölött helyezkednek el, megtámasztják egymást, ezért minimális erőfeszítéssel megtartható a pozíció. Ettől még a 6-7 hónapos gyerek gerince és idegrendszere még nem áll készen az ülésre, hasonlóan ahhoz, mint amikor a bébikompról írtam. Ha a gyerek önállóan, kapaszkodás és egyéb segítség nélkül a szoba közepén a fent leírt módon, négykézláb vagy kúszó helyzetből képes felülni, akkor már biztosan felkészült az izomzata az ülésre.
A jó üléshez kell:
- megfelelően erős hátizomzat
- jó kitámasztási reakciók előre és oldalra
- testtartó- és egyensúlyi reflexek kialakulása
Amivel nem ártasz:
- Döntött helyzetben, jól megtámasztva a törzse (pihenőszék)
- Karodban fogva hónaljánál a testsúlyának egy részét megtartva fogni őt
DE! A fenti függőleges testhelyzeteket lehetőség szerint minimalizáld, dönts meg a babakocsi háttámláját is annyira, hogy ne tudja kezével kapaszkodva felhúzni magát.
Ha folyton fel akar ülni a babakocsiban
Egészen pici korától sokat fektesd hasra, amikor ébren van és így játssz vele: így erősödnek az izmai, ami segít a normál mozgásfejlődés megélésében.
Természetes, hogy a hetek, hónapok előre haladtával egyre érdeklődőbbek, szeretnének kikukucskálni a babakocsiból, vagy akár háton fekve emelgetik a fejüket. Ha van saját tere a földön már egészen kis korától kezdve, ahol szabadon jöhet-mehet és kielégítheti a kíváncsiságát, akkor kevésbé fog a fenti módokon újabb és újabb élményforrást keresni.
Olyan játékokkal és közös programmal kösd le a figyelmét, ami a javára van: ne a tv-t vagy az internetes videókat mutogasd neki: minél egyszerűbb, hagyományosabb egy elfoglaltság, annál több lehetőséget ad a babának, hogy a saját kreativitását megélhesse. Ha folyamatosan túl sok ingerrel vesszük körbe, később a kevesebb ingerrel már aligha fog megelégedve játszani.
Ha a baba kéri az ülést: legyünk erősek, ne engedjünk a kérésnek, hanem ajánljunk fel neki másik testhelyzetet, amiben foglalkoztatjuk őt: fektessük a hasára, fogócskázzunk, labdázzunk a földön, nézegessünk mesekönyvet, zenéljünk csörgős játékokkal, beszélgessünk vele, csiklandozzuk, szeretgessük egymást.
Az idő előtti ülés veszélyei:
- Amennyiben a baba segítséggel tanul meg felülni, az izmai nem képesek megfelelően tartani a gerincét: rossz tartás rögzülhet és ezzel olyan terheket teszünk a csigolyákra, amikre még nem készültek fel.
- A túl korán felülő gyerekek általában nem rendelkeznek megfelelő kitámasztási reakciókkal, amivel meg kell védeni magát eldőlés közben. Óhatatlan, hogy amíg tanulja az új helyzetet, időnként eldől. Ha valamelyik oldalra nem tud elég ügyesen kitámasztani, megütheti magát.
Az ülésnél és minden más „népszerű” testhelyzetnél gondoljunk arra: gyermekünk egész életében fog még eleget ülni, állni, járni, talán az egészségesnél többet is: szánjuk rá azt a néhány hónapot az élete elejéből, amikor még a földön tesz felfedező körutat és adjuk meg neki a lehetőséget, hogy kiteljesítse képességeit a bútorok, szőnyegek, játékok mesebeli dzsungelében.
A túl korai ülés tehát összezavarja a mozgásfejlődést. Függőleges helyzetre vagyunk tervezve, de a vízszintes élmények adják meg a kellő alapot az ülve tanuláshoz. Ha az alapkurzust kihagyja, hiába próbálkozik a haladó tananyaggal, bizonyos részek homályosak lesznek.
Mire érdemes még figyelni?
- Figyeljük meg, hogy gyermekünk mind a két oldalon át fel tud-e ülni, vagy valamelyik oldalt előnyben részesíti. E mögött az alig észrevehető eltérés mögött gyakran egy korábbi csecsemőkori reflex eltérése, hiánya vagy fennmaradása állhat. Önmagában még nem jelent semmi rosszat.
- Ülve teljesen egyenesen tartja-e a fejét?
- Nézzük meg a lábait ülés közben: akkor jó az ülés, ha a dereka, háta nem görbe, lábai lazák, nem spiccelnek, fejét pedig képest középen tartani, minden irányban szétnézni a szobában eldőlés nélkül.
- Evés közben legyen a talpa megtámasztva: mi sem eszünk szívesen lógó lábakkal.
- Ültessük kis zsámolyra, vastag lexikonra, lépcsőre, ahol az egész talpa a saroktól a lábujjakig meg van támasztva és játsszunk vele ebben a testhelyzetben is: nagyon fogja szeretni!
- W-ben ülés: számtalan írás született arról, hogy ez miért nem a legjobb módja az ülésnek. Nem jó a csípőnek, a deréknak és általában a háttérben valamilyen reflex munkálódik – időn túl. Mivel ez egy reflexesen kialakult, megszokott testhelyzet, nem fog valódi változást hozni az, ha megigazítjuk a lábát, vagy gyakran rászólunk a gyerekre. Aggodalomra nincs ok, de érdemes szakemberrel konzultálni.
Na és a hordozók?
Látszólag a kendőben is ülnek a gyerekek, de ha jól kötik meg a kendőt, hordozót, akkor egy megfelelően megtámasztott, biztonságos helyzetben vannak, így az ebben való függőleges helyzettől nem kell tartanunk.
Ne maradj le az újdonságokról, kövess facebookon: Kattints ide!
Gazda Eszter
gyógytornász-fizioterapeuta, Pfaffenrot-terapeuta
+3630 552 3296
info@babatornasz.hu