Az a fránya hasalás és a stabil fejtartás

forrás: https://www.healthychildren.org/

Ha a védőnőtől kezdve az orvoson át mindenki azzal nyaggat, hogy hasaltasd a babád, de nem tudod, miért, és nem is szeret hason lenni, akkor ez a cikk neked szól.

Miért fontos a hasalás?

Mindenekelőtt szeretném tisztázni, hogy a mozgásfejlődés szempontjából az éber állapotban történő hason fekvésről lesz szó. Az alvás közbeni pozícióról most nem beszélünk, ennek pedig az az oka, hogy alvás közben az izmok ellazulnak, az agynak pedig nem a mozgásra kell koncentrálnia, hanem a pihenésre, a sok új információ és élmény elrendezésére.

Mi felnőttek erre már aligha emlékszünk, de minden mozgás hason fekve indul. A kúszás, a mászás mind-mind hassal lefelé történik, és ennek eléréséhez kulcsfontosságú a fej megemelése és megtartása. A fejtartás a mozgásfejlődés alfája és omegája: csak akkor lesz képes szép szabályos helyváltoztatásra egy gyerek, ha a fejét minden irányban megfelelően tartani tudja odafigyelés nélkül. Akkor megfelelő a fejtartás, ha a baba feje nem billen el egyik oldalra sem és úgy tud nézelődni, játszani, „beszélgetni”, hogy közben nem kell a fejtartásra figyelnie, tehát a funkció automatizálódott. Ez a fejkontroll.

Az első fejemelések

A baba idegrendszere már az első naptól készen áll a fej megemelésére hason fekve: a természet is jól tudja ezt és kiemelten kezeli, hiszen nem más látja el ezeket az izmokat információval, mint a 12 közül a 11. agyideg. Úgyhogy ne aggódj, az újszülött csecsemő felkészült arra, hogy ha hasra teszik és már kényelmetlen a helyzete, akkor meg tudja fordítani a fejét, és nem hagyja, hogy ez a csodás kis jövevény túl sokáig arccal lefelé nézzen.

A fejemelés tökéletesedése

Természetesen nem kell az első naptól magasra emelnie a fejét és sokáig megtartania. Az első hetekben elegendő, ha lassan, akár többször meg-megállva és a fejét a fekvőfelületen megpihentetve átfordítja a fejét egyik arcfeléről a másikra. Hétről hétre fogja magasabbra emelni, először a tekintetét kb. 45°-ban tudja megemelni a vízszintestől, majd szépen fokozatosan eléri, hogy egészen előre emelje arcát (kb. 90°-os szöget zárva be a vízszintessel) és eközben az alkarjain támaszkodjon (így a lapockazáró izomzat is segít a fejtartást), sőt, még jobbra-balra érdeklődően nézelődik is. A fejtartás akkor lesz tökéletes (kb. 4-5 hónapos korra), amikor alkartámaszban(!) a fejét gond nélkül tartja, egyik kezét felemeli és megfog egy közeli játékot.

A stabil fejtartásról közérthetően

A horizont megtalálása és a stabil fejtartás mögötti anatómia: az érzékszerveink; szemünk, fülünk, belső egyensúlyozó szervünk (vestibularis rendszer) és a nyakizmok mind-mind arra vannak tervezve, hogy ebben a vízszintes helyzetben kapják az információkat és továbbítsák az izmok felé. A test az ülésre, állásra, járásra, tehát a függőleges testhelyzetekre készül már az első perctől, de hosszú tanulás és sok-sok apró készséget kell megalapoznia, mire odáig eljut.

Ha a horizont egyenes és a fejkontroll kialakult, akkor eljött az ideje a kúszásnak. Persze sok gyerek megfelelő fejkontroll nélkül is képes előrehaladni: van, aki úgy kúszik, hogy minden húzó mozdulatnál leteszi az arcát a földre. Ezt talán nem kell elmagyaráznom, miért nem kifejezetten egészséges. Ha mi is folyton a lábunk elé néznénk és arra kéne koncentrálnunk, hogy „jaj, tartanom kell a fejem, a törzsem”, akkor nagyon lassan tudnánk elintézni napi tennivalóinkat.

Ha a horizont nem egyenes és a látott kép nem stabil, akkor a beérkező információkat is másként dolgozza fel az agy. Hogyan tudna bátran mászókázni, biztonságosan leugrani, biciklizni, majd precízen írni-olvasni az a gyerek, akinek nem a megfelelő képet dolgoz fel az idegrendszere?

Mire figyeljek?

Az alábbi esetek figyelemfelhívóak és érdemes minél hamarabb szakemberhez fordulni:

  • Ha a baba nem tudja letenni a fejét, mert ha hason van, folyamatosan emelve tartja!
  • Ha zömmel csak az egyik irányba teszi le.
  • Ha hátracsapja a fejét hasonfekve a váll vonala mögé.
  • Ha gyakran „leejti”, láthatóan nem tudja jól megtartani (kb. 2-2,5 hónapos korig ez normális).
  • Ha sokat bukik (akadályozhatja a komfortos hasalást).
  • Ha gyakran oldalra biccentve tartja a fejét.

Mégis mennyit legyen hason a gyerek?

Érdemes naponta többször hasra tenni (3-5x), méghozzá olyan időpontban, amikor nincs tele a hasa és az ébrenlét egy aktívabb időszakában van. A hasalás hossza hangulattól és napszaktól függhet: néhány perctől a 15-20-30 perces időintervallumokig, természetesen az elvárás az életkorral nő.

forrás: https://www.littlemoversphysiotherapy.com/

Ötlettár hasaláshoz

Mivel a hasalás az első időszakban kemény fizikai munka a gyerekek számára, érdemes a figyelmüket lekötni és közös programot varázsolni belőle. Az időtartamot fokozatosan érdemes növelni, amíg komfortos a babának. Napról napra erősebb lesz és ahogy megszereti a hasalást, már a játszószőnyegen is ott lehet hagyni hason, hogy elfoglalja magát.

  • Ha a baba a kanapén fekszik, mi pedig odaülünk elé és beszélünk hozzá, felvesszük a szemkontaktust, sőt beszélgetünk vele (ugyanis ha kicsit várunk, valószínűleg babánk válaszolni fog a hozzá intézett mondatainkra) akkor könnyebben telik az idő.
  • A kisebbek szívesen nézegetnek kontrasztos képeket (az internetről kinyomtatott képek tökéletesek), sőt, a képeket, lassan húzhatjuk előtte jobbra-balra: meglátod, olyan érdekes lesz a számára, hogy megpróbálja megemelni a fejét és követni a tekintetével az izgalmas sakktáblát.
  • Adjunk a kezébe is könnyű, apró játékot: megteszi egy függönykarika, vagy egy puha és vékony játék, amit beteszünk a kezébe. Mindig abba a kezébe tegyük, amerre néz: ez nem csak leköti, de még a tárgy érzetét is megfigyeli közben.
  • A szülők mellkasán feküdni nagyszerű dolog: ruha nélkül a bőr-bőr kontakt hatalmas biztonságot ad a gyerekeknek, és rendkívüli módon hozzájárul a szülő-gyerek kapcsolat pozitív alakulásához. Tegyük mindezt úgy, hogy a szülő a kanapé háttámlájának támaszkodik, kb. 45°-os testhelyzetben. Próbáljunk ki többféle döntést és figyeljük meg, melyik a legkomfortosabb a babának. Ilyenkor is lehet beszélgetni, képeket mutatni, játékot tenni a kezébe.
  • Ha elfér a lakásban egy gimnasztikai labda, sokoldalúan használható a gyerekekkel, és a szülők derekának is jót tesz a hosszabb ülések során. Hasaltassuk labdára a babát (legalább 55 cm átmérőjű legyen, de a legalkalmasabb a 65 cm átmérőjű), és figyeljünk rá, hogy mindig a feje legyen a legmagasabb ponton. Fogjuk át a mellkasánál finoman, 2,5 hónapos kortól pedig segíthetjük az alkartámaszt is. A labdán óvatosan rugóztatva stimuláljuk a fejemelést, mivel mozog alatta a labda, ez egy finom inger, hogy emelgesse a fejét. Hintázhatunk vele előre-hátra és jobbra-balra is, de mindezt csak lassan, hogy legyen ideje megtapasztalni ezt a változatos egyensúlyi ingerhelyzetet.

Akkor most már soha nem feküdhet háton?

Természetesen nem erről van szó. A háton fekvésnek is rendkívül fontos szerepe van a normál mozgás-, értelmi-, és szociális fejlődés területein. Háton a baba tud pihenni, nézelődni, figyeli a pocakját, a belső érzeteket. Sőt, a gyerekek háton játszanak. 4-5 hónapos gyerekek a hason megszerzett játékkal átfordulnak a hátukra és ott nézegetik, tanulmányozzák zsákmányukat.

A ferde fejtartásról néhány mondatban

Ez egy igen nagy téma, ezért érintőlegesen írnék most róla. Számos oka lehet a ferde fejtartásnak: mindenekelőtt ki kell zárnunk a szervi okokat. A ferde fejtartás mögött állhat egy elmozdult csigolya, ami könnyen és fájdalommentesen kezelhető megfelelő szakember által. Okozhatja izomprobléma: gyakran a fejbiccentő izom zsugorodása vagy rövidsége áll a háttérben. Nem ritka, hogy valamilyen szemészeti probléma okozza: itt általában nem rövid- vagy távollátásról van szó, amit otthon tudunk diagnosztizálni az apró „szöszök” észrevételéből. Gyakori, hogy valamely csecsemőkori reflex fokozódása vagy annak renyhesége, hiánya okozza, hogy egyik irányba többet tartja a baba a fejét vagy ferdén tartja azt. Ezek az okok olykor egymást gerjesztik, egymásra hatnak, ezért nem mindig tudjuk megmondani, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás.

Az idejében felismert ferde fejtartás sokkal gyorsabban és jobb eredménnyel kezelhető, mint ha várjuk, amíg elmúlik: ugyanis nem fog elmúlni. Minél több időt tölt a baba a rossz testtartásban, annál nehezebb azt hosszú távon korrigálni.

A gyerekek sokkal jobban képesek kompenzálni és regenerálódni, de nem érdemes várni a csodára, mivel ez egy igen érzékeny terület és oly szoros kapcsolatban áll az idegrendszerrel, hogy a későn kezelt eltérések a fejlődés során újra és újra kisebb fennakadásokat okozhatnak.

Kihez forduljak, ha baj van?

A védőnőt és a házi gyermekorvost semmiképp se hagyjuk ki! Fejlődésneurológus és a területen jártas mozgásfejlesztő szakember (gyógytornász, konduktor) segítségét bátran kérhetjük.

Az alábbi linken egy hasonló cikket olvashattok egy remek szakembertől, ráadásul egy könnyű átmozgató tornával! Olvassátok szeretettel Bendig Bora cikkét itt.

Ne maradj le az újdonságokról, kövess facebookon: Kattints ide! 

Gazda Eszter

gyógytornász-fizioterapeuta, Pfaffenrot-terapeuta

+3630 552 32 96
info@babatornasz.hu